Nos, most már ideje, hogy újra írjak valami értelmeset, de ez nem tudom, hogy menni fog-e, no de azért megpróbálom. Szóval nehéz ez a 49 kredites móka, a hozzáállásomon pedig lenne mit változtatni, de valahogy nem tudom magam igazán motiválttá tenni, úgyhogy most úgy vagyok vele, hogy csak arra járok be, amire feltétlen muszáj és megpróbálom a zh-kra burstölni magam. A fennmaradó időben pedig élvezem az életet és azzal foglalkozok, ami érdekel is. Szóval ennyi.
Hosszú tud lenni egy nap. Eszembe jutottak a ma délelőtti események, de mégis olyanok voltak, mintha tegnap vagy tegnapelőtt lettek volna, így hát komolyan el kellett gondolkoznom rajta, hogy tényleg ma történtek-e.
Pénteken jelentkeztem nyelvvizsgára. Ma volt spanyolom, mivel a spanyol lektor, aki majd tartja, nem érkezett meg még Magyarországra és egy ideig nem is fog, egy perui tanárnőt kaptunk. Jó volt az óra, elég erősen beszédcentrikus volt, aminek örülök, főleg, hogy értettem mindent és ugyan a többség valamelyest jobban beszél nálam, mégsem égtem be és ez bizony nagy örömmel tölt el, mert azért féltem egy kicsit az elején.
A jelenlegi félév jó is meg nem is. Tényleg marha sokat bevállaltam a 49 kredittel (egy tárgy nem indult, ezért lett kettővel kevesebb), de vannak köztük elég könnyen teljesíthetőek, ami azért nem elhanyagolható tény. Ennek ellenére kicsit fárasztó, de az motivál, hogy megéri az erőfeszítés, mert később könnyebb lesz majd. Szóval lelkes is vagyok meg nem is.
Castañeda első könyvét olvasom épp, ez a második könyv, amit olvasok tőle. Miért nem születhettem én is jaki indiánnak? Ezek az emberek rengeteget tudtak az életről és a világról, olyan dolgokat is, amelyek számunkra láthatatlanok és megismerhetetlenek.
Idén a kódolástechnika a legszarabb tárgy. A nevéből ítélve azt hittem, hogy a kódolást a programozás szempontjából kell érteni, ergo azt fogjuk tanulni, hogy hogyan tervezzük meg a programkódot, hogy hatékony és szép és jó legyen. De nem. A kódolást itt mint szimbólumok jelekkel való reprezentálását kell érteni. Tehát információátvitel csatornán és az ehhez kapcsolódó finomságok. Forráskódolás, titkosítás, csatornakódolás. Eddig is utáltam és ez nem változott.
Ennyit mára, jó éjszakát Kedves Olvasóim, ha vagytok még egyáltalán. 
Igen, és kezdődik a suli… Úgy tervezem, hogy ezt a félévet teljes erőbedobással csinálom, 51 kreditet elvégzek és utána remélhetőleg könnyebb lesz a dolgom, olyan szempontból is, hogy kevesebbet kell majd tanulni, meg olyan szempontból is, hogy mellette elkezdhetek majd olyasmivel is foglalkozni, meg olyasmit is tanulni, ami igazán érdekel. Ahogy már kifejtettem anno párszor (épp ezért most nem is írom le újból), túlságosan elméleti nekem ez a dolog, szeretnék gyakorlatiasabb dolgokat csinálni, illetve valami olyat, amiben kiélhetem az alkotókedvemet, mint pl. a FreeBSD-s munkámban.
Ezen kívül tervbe van még véve egy DELE középfokú spanyol nyelvvizsga, meg majd utána a következő időszakban egy felsőfokú, meg egy angol felsőfokút is kéne valamikor tenni. Eddig is tudtam, hogy imádok nyelveket tanulni, de most, hogy komolyabban belevetettem magam a spanyoltanulásba, méginkább igényem van rá. A FreeBSD spanyol fordítási projektjének vezetőjével is leveleztem, segítek majd nekik a spanyol honlapfordítást kicsit naprakészebb szintre hozni, így két olyan dologgal foglalkozhatok egyszerre, amit szeretek. Szeptembertől meg hollandul is elkezdek tanulni, mert már régóta tetszik a holland nyelv is, persze a spanyol lesz most az elsődleges, arra koncentrálok.
- Tanulni nem kell, csak tudni.
- Tudni sem kell, csak át kell menni a vizsgán
(by Mogyi faterja)
Ma megbuktam analízisből. Elértem a beugrón kemény 3 pontot, 12 kellett volna… No comment…
A digit vizsgát 12-ére, a fizikát 13-ára vettem fel, de mivel BSZ-ből nem mentem el múltkor, ezért abból is kellett néznem egy szimpatikus időpontot, viszont rá kellett, hogy döbbenjek, hogy már csak két lehetőség van. Nem akarok az utolsóra menni először, ezért felvettem a legközelebbit, ami 11-én van! Ma meg miután megbuktam analízisből, megnézem, abból mikor van. A legközelebbi 14-én, utána még egy lehetőség van, de felvettem a 14-eit… Nem tudom, mi lesz így…
Mivel a régi HP tintasugaras nyomtatóm tönkrement, muszáj vol venni egy újat, ezúttal mindenképpen lézert kellett, hogy vegyek, mert már elegem van a tintasugaras nyomtatók összes nyűgjéből. Viszont mivel a nyomtatókhoz nem értek túlságosan, ezért nehéz volt eldönteni, hogy milyen is legyen. A hup.hu-n is, és a FreeBSD questions@ levelezési listáján is kértem tanácsokat, de oda meg annyi tippet kaptam, hogy ember legyen a talpán, aki a nagy zűrzavarból megállapítja, hogy végül melyik a legjobb. Végül erre esett a választás, mert ezért az árért igen megérte és a Samsung nyomtatókról jókat hallottam. Ma este el is kezdem kinyomtatni a jegyzeteimet, hogy tudjak majd tanulni Analízis2 vizsgára, mert sok az anyag és az én nem matematikus agyamnak nehéz lesz felfogni…
Lassan itt a nyár és egyben itt a vizsgaidőszak! Szokásos módon 4 vizsga, hacsak nem hasalok el most mindjárt (14:00-kor) Digitális technika 2-ből pótpótzh-n, mert akkor a vizsgák száma leredukálódik 3-ra. A másik 3 vizsga pedig: Analízis 2, Bevezetés a számításelméletbe 2, Fizika 1i. A BSZ könnyű lesz szvsz, a Fizika… hát nem tudom, viszont az Analízistől félek kicsit, két tárgynak is szerepel az előtanulmányi rendjében, meg idén nem olyan könnyű mint tavaly.
Amellett, hogy tanulni kell, el kellene kezdeni dolgoznom is, mert különben nem tudom majd befejezni a nyár végéig, amit kell és majd elbujdoshatok szégyenemben… Nem beszélve arról, hogy nem biztos, hogy úgy is megkapom a pénzt, persze a pénz másodlagos, de azért kell 1-2 dologra.
És akkor mi is lesz a pihenéssel? Mert hogy azt is kéne… Egy betervezett nyaralás már van július elejére Horvátországba, Selcébe. Azért remélem jut mellette még egy kis idő pihengetni is, meg kiolvasni pár könyvet, amit már régóta szeretnék. Mindenesetre mozgalmas és (remélhetőleg) produktív nyaram lesz idén (is). Hajrá…
Ma német órán ketten voltunk (később aztán lettünk négyen is), így elég laza volt az óra. Na, persze nem mintha máskor bismarck-i szigor uralkodna, de most nem csináltunk semmi konkrétat, csak beszélhettünk – ahogy az órához illik – németül. Clemens, a tanárunk, megkérdezte, hogy hogyan képzeljük el a jövőnket. Erre a kérdésre egy évvel ezelőtt még elég határozott válaszom lett volna: elvégzem a Műegyetem informatika szakát és informatikával fogok foglalkozni, milliókat keresek majd. Most azonban már nem tudtam ilyen egyértelműen válaszolni. Az informatika továbbra is érdekel (még), de a BME hatása talán lassan kiöli belőlem az érdeklődést. Amikor ide jelentkeztem azt hittem, hogy azzal fogok majd foglalkozni, amit szeretnék, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van.
Most, hogy egy év eltelt, azt kell, hogy mondjam, hogy a nyelvtanuláson kívül semmi olyat nem tanultam, aminek gyakorlati hasznát veszem, amit az életben használni tudok. Rengeteg lexikális tudás, amit gyűr magába az ember, na de minek, ha használni meg nem tudja? No sebaj, kétségbe nem esek, azt hiszem elvégzem azért a szakot, ha az MSc-t nem is, de a BSc-t mindenképp, aztán majd meglátjuk. Az a baj, hogy az egészet annyira utálom, hogy nem vagyok benne biztos, hogy az egyetem után rá tudok még nézni programkódokra undor nélkül, mert annyira megcsömörlöttem az egésztől és annyira összefonódott bennem az egész azzal, ami a BME-n megy.
Nemrég, egy hirtelen ötlettől vezérelve felmerült bennem, hogy csináljak egy másik szakot is, ami jobban érdekel, szóval az a terv, hogy jövőre szenvedek egy kicsit és több tárgyat megcsinálok előre, hogy később könnyebb legyen, aztán mellette elkezdek valami mást is, ez pedig az indológia lesz az ELTE-BTK-n, mert nagyon érdekel az indiai kultúra, a spirituális tanítások és minden, ami India múltjából fennmaradt, főleg a jóga, amit néha gyakorlok is. Persze többet kéne.
Amitől kicsit tartok az az, hogy ha valamit az ember nyomásra csinál – a zh-k, vizsgák és kreditek már pedig ilyen nyomóerőnek számítanak – akkor azt hajlamos kevésbé szeretni, mint amit önszántából tesz, ezért kicsit tartok attól, hogy akármilyen műs szakot is választanék, ott is találnék valamit, ami nem tetszik és azt sem csinálnám szívesen. Persze próbálkozni azért kell, majd meglátjuk, hogy lesz ez az indológiával. A legrosszabb viszont az egészben az, hogy ezért már fizetnem kell majd, nem is keveset, hála sok magyar oktatási reformnak, ami végülis nem vezetett sehova, csak oda, hogy ilyen elfuserált BSc szakok jöttek létre, mint pl. a mérnök informatikus a BME-n, ahol nem tanul semmi gyakorlati dolgot az ember, csak elveszti az életkedvét.
Ma megcsináltam 1 kivételével a pluszpontszerzős feladatokat programozásból és elkezdtem tanulni a mendzsment pótzh-ra. Már csak digitális technikából kell keresnem valakit, aki átrugdos a zh-n. Eddig nem igazán törtem magam, de tudom, hogy menni fog, mert nem lehet, hogy jövőre is ezekkel a szemét tárgyakkal szenvedjek, muszáj étmennem. Ráadásul az új elképzeléseim is ösztönöznek, hogy sikerüljön, nem akarom egész életemet a BME-n leélni.
Tegnap német órán Ausztriáról és az ottani oktatási rendszerről volt szó. Nagyon meghökkentő volt, mennyivel emberibb ott az oktatás, úgyhogy írok is róla.
Első lényeges különbség, hogy ott nincs felvételi se gimnáziumokba, se egyetemekre (kivéve az orvosit, mert a németek, akiket otthon nem vettek fel, Ausztriába özönlöttek orvostanhallgatónak). Ott így mindenki azt tanulhat, amit akar, akármilyen szinten van is, legfeljebb nehezebb dolga lesz és nem 5 év alatt szerzi meg a diplomát, hanem több idő alatt, de a lehetőség adott. Aki nem volt színjeles tanuló általános iskolás pályafutása alatt, annak sem kell alapítványi iskolákba járniuk, ahol majd pénzzel megvásárolják az osztályzatot, amit nem tudtak megszerezni. Nem kell egyéb “gyűjtő” jellegű helyekre sem menniük, ahol a “legalja” tanul, mert ott nincs legalja. Aki itthon nem képes teljesíteni a felvételit az sajnálatnak és megvetésnek esik áldozatul és már-már maga is elhiszi, hogy mindenre alkalmatlan, így végül egy ilyen helyen köt ki és elkeseredésében egyenes út vezet számára a züllés felé. Véleményem szerint azzal, hogy nem állítjuk értelmetlen mérce elé az embereket, ilyen rétegek sem alakulnak ki. Ehelyett teljesítmény alapján elkülönített csoportok vannak az iskolákban. Három ilyen csoport van, amelyek közt van átjárás, így mindig van motiváció és esély az előrelépésre.
A mások említésre méltó dolog a követelményrendszerben van. Nem helyeznek akkora hangsúlyt a lexikális tudásra, inkább a képességek és a tapasztalat megszerzésén van a hangsúly. Épp erről írtam valamelyik nap, hogy mennyire nem tetszik, ami itthon zajlik felsőoktatás címen. Ott nem ismerik azt a fajta tanulás fogalmat, amelyet mi, így akár a mi nyelvünk szerint azt is mondhatnánk, hogy ott tanulás nélkül le lehet érettségizni és el lehet végezni az egyetemet is. Persze ez egyáltalán nem jelent rosszat, sőt! A tanulás számunkra a könyvek fölött görnyedéssel azonosult, az értelmetlen seggelést jelent, azt jelenti, hogy egyszerűen csak szó nélkül elfogadunk és magunkbaszívunk mindent, amiről egy nálunk okosabb valaki (aki már sokat “tanult” hasonló módon) azt mondja, hogy ez számunkra fontos. Csak ez a dolog annyira természetellenes, a tanulásnak tapasztalaton kellene alapulnia, ahogyan az ősember is tanult az evolúció során, illetve ahogy a kisgyermek is tanul: megnéz, megfog, megtapasztal dolgokat, próbálkozik, felismerésekre jut, következtetéseket von le, … Pont ezeket nem csináljuk mi, egyszerűen csak elfogadunk mindent, amit a könyvek írnak…
És az egészben a legszebb, hogy ott mindez ingyen van, így mindenkinek megvan a lehetősége a tanuláshoz, valóban alanyi jogon jár. Nem ennyi és ennyi félévig nem 1 diplomáig, teljesen ingyen van. Nincs FER, nincs felvételi, nincs anyámkínja és valahogy mégis működik a dolog, meg tudják oldani.
Mennyivel egészségesebb az a rendszer (is), mint Magyarországon. Persze lehet éljenezni Charles Simonyit, de inkább azon kéne elgondolkodni, hogy a hozzá hasonló emberek, akik viszik valamire, miért mennek el innét…