Tegnap este nagy jegyzetnyomtatást tartottam, miután megvettem az új nyomtatót, mert hát monitoron olvasni a szöveget rémes. Már csak össze kellene spirálozni valahol a lapokat, hogy kényelmesen tudjam forgatni őket.
A jegyzetek megléte ellenére elhatároztam, hogy azért beszerzek 1-2 könyvet, mert jegyzet ide, vagy oda, vannak olyan anyagrészek, amiket nem könnyű megérteni, ezekhez nagy segítség lehet a könyv. Ilyen anyagrészek például az analízis anyagnak a vége, többes integrálok, komplex függvénytan, körintegrál, stb, vagy fizikából a relativisztikus dolgok, hosszkontrakció, idődilatáció, stb. Tehát megvettem a Thomas-féle kalkulus 2-3 és a Téridő-fizika c. könyveket.
Mindhármat a Typotex kiadó adja ki, ráadásul most 30% kedvezmény is van mindhárom könyvre, így hát gondoltam megéri. Ráadásul a Typotex még egy törzsvásárlói kártyával is lóg nekem, mert regisztráltam az olvasói klubjukba, és meg is ígérték az ELTÉ-n lévő könyvespultjuknál, hogy hívni fognak és megkapom, de szeptember óta nem jelentkeztek, gondoltam ezügyben is reklamálok. A Typotex honlapon találtam rá az Olvasók Boltjára, ahol megvásárolhatók a kiadó könyvei. Az eladó hölgy a boltban nagyon rendes volt, kaptam egy törzsvásárlói kártyát tőle és a könyveket is ideadta a kedvezményes áron, pedig ebben a boltban nem élt ez a kedvezmény. Ezen kívül a pénztár mellett még volt egy kupac ajándék könyv, arra is felhívta a figyelmemet, hogy ezekből lehet vinni ingyen és bérmentve, így hát választottam egy érdekes témájú szimpatikus könyvet. Rég találkoztam ilyen kedves kiszolgálással, úgyhogy ez egy kellemes élmény volt számomra. A boltban egyébként sok érdekes könyv is volt, más kiadóktól, úgyhogy ajánlom mindenkinek, hogy látogasson el oda, tényleg megéri bemenni! 
Mivel a régi HP tintasugaras nyomtatóm tönkrement, muszáj vol venni egy újat, ezúttal mindenképpen lézert kellett, hogy vegyek, mert már elegem van a tintasugaras nyomtatók összes nyűgjéből. Viszont mivel a nyomtatókhoz nem értek túlságosan, ezért nehéz volt eldönteni, hogy milyen is legyen. A hup.hu-n is, és a FreeBSD questions@ levelezési listáján is kértem tanácsokat, de oda meg annyi tippet kaptam, hogy ember legyen a talpán, aki a nagy zűrzavarból megállapítja, hogy végül melyik a legjobb. Végül erre esett a választás, mert ezért az árért igen megérte és a Samsung nyomtatókról jókat hallottam. Ma este el is kezdem kinyomtatni a jegyzeteimet, hogy tudjak majd tanulni Analízis2 vizsgára, mert sok az anyag és az én nem matematikus agyamnak nehéz lesz felfogni…
Néha nézegetem a webszerver logjait és ott látok több különböző hostnevet, de nem tudom, hogy vajon kik lehetnek, akik olvassák ezt. Pár emberről tudok, de ki a többi? Olvas valaki Romániából rdsnet-es hosttal? És mi az az RSS feeder? Valaki az RSS alapján olvassa, amit postolok? Kommenteljetek légyszi, mert kíváncsi vagyok mennyien olvassátok, mert eddig én csak 2-4 emberről tudok.
Ma leadtam az utolsó házijaimat, kíváncsian várom az eredményt…
Tehát már csak a vizsgák vannak hátra. Ma kicsit FreeBSD-ztem is, mert azzal is el vagyok maradozva. Hiába itt a vizsgaidőszak, mégis megkönnyebbülést jelent, hogy a nehezbb(?) részén már túl vagyok.
Lassan itt a nyár és egyben itt a vizsgaidőszak! Szokásos módon 4 vizsga, hacsak nem hasalok el most mindjárt (14:00-kor) Digitális technika 2-ből pótpótzh-n, mert akkor a vizsgák száma leredukálódik 3-ra. A másik 3 vizsga pedig: Analízis 2, Bevezetés a számításelméletbe 2, Fizika 1i. A BSZ könnyű lesz szvsz, a Fizika… hát nem tudom, viszont az Analízistől félek kicsit, két tárgynak is szerepel az előtanulmányi rendjében, meg idén nem olyan könnyű mint tavaly.
Amellett, hogy tanulni kell, el kellene kezdeni dolgoznom is, mert különben nem tudom majd befejezni a nyár végéig, amit kell és majd elbujdoshatok szégyenemben… Nem beszélve arról, hogy nem biztos, hogy úgy is megkapom a pénzt, persze a pénz másodlagos, de azért kell 1-2 dologra.
És akkor mi is lesz a pihenéssel? Mert hogy azt is kéne… Egy betervezett nyaralás már van július elejére Horvátországba, Selcébe. Azért remélem jut mellette még egy kis idő pihengetni is, meg kiolvasni pár könyvet, amit már régóta szeretnék. Mindenesetre mozgalmas és (remélhetőleg) produktív nyaram lesz idén (is). Hajrá…
Az asztali gépemen a mai napig egy SP2-vel felszerelt Windows XP fut. Régebben már használtam huzamosabb ideig is Linuxot rajta (akkor még nem is FreeBSD-ztem), de aztán mindig vissza-visszatértem a Windowshoz, mert annak idején még volt egy-két olyan dolog, amit Linux alatt nem igazán tudtam használni.
Ma azonban megszületett az elhatározás, hogy váltok, mégpedig konkrétan az váltotta ki belőlem ezt az érzést, amit ilyen drasztikus címmel postolok, hogy az eMule használata közben bekaptam egy kedves kukacot (vírust). Persze ez nem a Windows hibája, hanem az enyém, mert vírusírtót sosem használtam, hiszen meggyőződésem, hogy ha az ember hozzáértéssel és megfontoltan használja a gépet, akkor nem kap vírusokat, és ezt a nézetemet továbbra is igazolva látom, azonban a naivitásomnak köszönhetően feltételeztem, hogy az emberek nem osztanak meg vírusos fájlokat eMule-on, de újra – immáron sokadik alkalommal – rá kellett döbbennem, hogy az emberek néha gonoszabbak annál, mint azt sokszor gondoljuk.
Tehát váltani kell. Na, de mire? Az egyik opció számomra a FreeBSD, amely mint köztudott, nagyon közel áll a szívemhez, a másik pedig az Ubuntu, amely pedig szépen futkos a laptopomon, ahonnan most ezt a postot is írom. Hogy melyik legyen, arra a kérdésre még később visszatérek. Nézzük most, hogy mi szól a váltás mellett:
- A nyílt szoftverek manapság már sokszor jobb minőségűek, mint keredkedelmi társaik. Pl. böngészőnek már egy jó ideje Firefoxot használok, mert valljuk be őszintén, az Internet Explorer egy rakat szar. Igaz, hogy a hetes verziót nem próbáltam, de a Firefox már régóta jóval előtte jár, olyan szoftvert pedig elvből sem használok, amely azzal szabotálja a fejlődést, hogy magasról szarik a szabványokra.
- A *NIX rendszereken ha valami nem működik, akkor annak oka van, ami kideríthető orvosolható. Ott nincs olyan, hogy valami egyszerűen csak nem működik.
- Sokkal jobban tesreszabható az egész, sokkal jobban strukturált és logikus. Sokkal jobban szeretem az egészet.
- Beryl!
És mi szól ellene:
- Nem fut alatta a GuitarPro, a Dguitar meg még nem túl használható. Alapos végiggondolás után úgy tűnik minden más megy alatta, amire szükségem van (Firefox, Thunderbird, Mercury, Gimp, OoO, Azures).
Nos, már csak az a kérdés, hogy FreeBSD, vagy Ubuntu. A FreeBSD kezelése talán egy kicsit komplikáltabb, hiszen Ubuntuban mindent az ember segge alá tolnak, és pont ez a jó benne, hogy nem kell szarakodni, de ugyanakkor azokat az előnyöket sem veszíti el az ember, amelyek a Linux voltából adódnak. Mindemellett lehet maradok a kedvenc FreeBSD-mnél, még ha bele is telik egy időbe, amíg szépen testreszabok magamnak mindent, de legalább olyan lesz, mint amilyet szeretnék és kb. soha többet nem kell bajlódnom újratelepítéssel meg hasonlókkal. Viszont akkor már megvárom az X.org 7.2 importot…
Ma német órán ketten voltunk (később aztán lettünk négyen is), így elég laza volt az óra. Na, persze nem mintha máskor bismarck-i szigor uralkodna, de most nem csináltunk semmi konkrétat, csak beszélhettünk – ahogy az órához illik – németül. Clemens, a tanárunk, megkérdezte, hogy hogyan képzeljük el a jövőnket. Erre a kérdésre egy évvel ezelőtt még elég határozott válaszom lett volna: elvégzem a Műegyetem informatika szakát és informatikával fogok foglalkozni, milliókat keresek majd. Most azonban már nem tudtam ilyen egyértelműen válaszolni. Az informatika továbbra is érdekel (még), de a BME hatása talán lassan kiöli belőlem az érdeklődést. Amikor ide jelentkeztem azt hittem, hogy azzal fogok majd foglalkozni, amit szeretnék, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van.
Most, hogy egy év eltelt, azt kell, hogy mondjam, hogy a nyelvtanuláson kívül semmi olyat nem tanultam, aminek gyakorlati hasznát veszem, amit az életben használni tudok. Rengeteg lexikális tudás, amit gyűr magába az ember, na de minek, ha használni meg nem tudja? No sebaj, kétségbe nem esek, azt hiszem elvégzem azért a szakot, ha az MSc-t nem is, de a BSc-t mindenképp, aztán majd meglátjuk. Az a baj, hogy az egészet annyira utálom, hogy nem vagyok benne biztos, hogy az egyetem után rá tudok még nézni programkódokra undor nélkül, mert annyira megcsömörlöttem az egésztől és annyira összefonódott bennem az egész azzal, ami a BME-n megy.
Nemrég, egy hirtelen ötlettől vezérelve felmerült bennem, hogy csináljak egy másik szakot is, ami jobban érdekel, szóval az a terv, hogy jövőre szenvedek egy kicsit és több tárgyat megcsinálok előre, hogy később könnyebb legyen, aztán mellette elkezdek valami mást is, ez pedig az indológia lesz az ELTE-BTK-n, mert nagyon érdekel az indiai kultúra, a spirituális tanítások és minden, ami India múltjából fennmaradt, főleg a jóga, amit néha gyakorlok is. Persze többet kéne.
Amitől kicsit tartok az az, hogy ha valamit az ember nyomásra csinál – a zh-k, vizsgák és kreditek már pedig ilyen nyomóerőnek számítanak – akkor azt hajlamos kevésbé szeretni, mint amit önszántából tesz, ezért kicsit tartok attól, hogy akármilyen műs szakot is választanék, ott is találnék valamit, ami nem tetszik és azt sem csinálnám szívesen. Persze próbálkozni azért kell, majd meglátjuk, hogy lesz ez az indológiával. A legrosszabb viszont az egészben az, hogy ezért már fizetnem kell majd, nem is keveset, hála sok magyar oktatási reformnak, ami végülis nem vezetett sehova, csak oda, hogy ilyen elfuserált BSc szakok jöttek létre, mint pl. a mérnök informatikus a BME-n, ahol nem tanul semmi gyakorlati dolgot az ember, csak elveszti az életkedvét.
Ma megcsináltam 1 kivételével a pluszpontszerzős feladatokat programozásból és elkezdtem tanulni a mendzsment pótzh-ra. Már csak digitális technikából kell keresnem valakit, aki átrugdos a zh-n. Eddig nem igazán törtem magam, de tudom, hogy menni fog, mert nem lehet, hogy jövőre is ezekkel a szemét tárgyakkal szenvedjek, muszáj étmennem. Ráadásul az új elképzeléseim is ösztönöznek, hogy sikerüljön, nem akarom egész életemet a BME-n leélni.
Tegnap német órán Ausztriáról és az ottani oktatási rendszerről volt szó. Nagyon meghökkentő volt, mennyivel emberibb ott az oktatás, úgyhogy írok is róla.
Első lényeges különbség, hogy ott nincs felvételi se gimnáziumokba, se egyetemekre (kivéve az orvosit, mert a németek, akiket otthon nem vettek fel, Ausztriába özönlöttek orvostanhallgatónak). Ott így mindenki azt tanulhat, amit akar, akármilyen szinten van is, legfeljebb nehezebb dolga lesz és nem 5 év alatt szerzi meg a diplomát, hanem több idő alatt, de a lehetőség adott. Aki nem volt színjeles tanuló általános iskolás pályafutása alatt, annak sem kell alapítványi iskolákba járniuk, ahol majd pénzzel megvásárolják az osztályzatot, amit nem tudtak megszerezni. Nem kell egyéb “gyűjtő” jellegű helyekre sem menniük, ahol a “legalja” tanul, mert ott nincs legalja. Aki itthon nem képes teljesíteni a felvételit az sajnálatnak és megvetésnek esik áldozatul és már-már maga is elhiszi, hogy mindenre alkalmatlan, így végül egy ilyen helyen köt ki és elkeseredésében egyenes út vezet számára a züllés felé. Véleményem szerint azzal, hogy nem állítjuk értelmetlen mérce elé az embereket, ilyen rétegek sem alakulnak ki. Ehelyett teljesítmény alapján elkülönített csoportok vannak az iskolákban. Három ilyen csoport van, amelyek közt van átjárás, így mindig van motiváció és esély az előrelépésre.
A mások említésre méltó dolog a követelményrendszerben van. Nem helyeznek akkora hangsúlyt a lexikális tudásra, inkább a képességek és a tapasztalat megszerzésén van a hangsúly. Épp erről írtam valamelyik nap, hogy mennyire nem tetszik, ami itthon zajlik felsőoktatás címen. Ott nem ismerik azt a fajta tanulás fogalmat, amelyet mi, így akár a mi nyelvünk szerint azt is mondhatnánk, hogy ott tanulás nélkül le lehet érettségizni és el lehet végezni az egyetemet is. Persze ez egyáltalán nem jelent rosszat, sőt! A tanulás számunkra a könyvek fölött görnyedéssel azonosult, az értelmetlen seggelést jelent, azt jelenti, hogy egyszerűen csak szó nélkül elfogadunk és magunkbaszívunk mindent, amiről egy nálunk okosabb valaki (aki már sokat “tanult” hasonló módon) azt mondja, hogy ez számunkra fontos. Csak ez a dolog annyira természetellenes, a tanulásnak tapasztalaton kellene alapulnia, ahogyan az ősember is tanult az evolúció során, illetve ahogy a kisgyermek is tanul: megnéz, megfog, megtapasztal dolgokat, próbálkozik, felismerésekre jut, következtetéseket von le, … Pont ezeket nem csináljuk mi, egyszerűen csak elfogadunk mindent, amit a könyvek írnak…
És az egészben a legszebb, hogy ott mindez ingyen van, így mindenkinek megvan a lehetősége a tanuláshoz, valóban alanyi jogon jár. Nem ennyi és ennyi félévig nem 1 diplomáig, teljesen ingyen van. Nincs FER, nincs felvételi, nincs anyámkínja és valahogy mégis működik a dolog, meg tudják oldani.
Mennyivel egészségesebb az a rendszer (is), mint Magyarországon. Persze lehet éljenezni Charles Simonyit, de inkább azon kéne elgondolkodni, hogy a hozzá hasonló emberek, akik viszik valamire, miért mennek el innét…
Holnap digitális technika2 pótzh, kedden menedzsment és vállhazd zh, illetve fizika pótzh, pénteken menedzsment és vállgazd pótzh, szóval tanulok, de mivel kell egy kis pihenés, gondoltam írok már ide is kicsit.
A tegnapi terv az volt, hogy Zsuzsival vidámparkba megyünk, mert mindketten szeretjük, de már rég voltunk. Sajnos az idő nem kedvezett ehhez, ezért úgy döntöttünk más programot választunk. Elmentünk az Asia Centerbe, mert olvastuk, hogy valamilyen India-nap van ott, India bazárral meg sok-sok érdekességgel. Az India bazáron volt kb. két pult, amin teák meg füstölők voltak rohadt drágán. 450 Ft egy csomag abból a füstölőből, amit a kínai piacon rendszeresen 200-ért veszek… Mivel ilyen nagy átverés volt az egész és nem volt semmi érdekes, ezért nem is sokáig időztünk ott, hanem inkább elmentünk a Fáy utcai bolhapiacra, ahol vettem pár finom új teát. A szőlőmagos marha jó és állítólag a pollenallergia ellen is használ, de ezt még nem tapasztaltam eddig.
Utána vízipipáztunk nálam és este megnéztük az Azuloscurocasinegro (Sötétkékmajdnemfekete) c. spanyol filmet a Művész moziban. Sajnos csak pótszékre kaptunk jegyet, meg a mozi maga nem is igazán tetszett. A jegyár kb. a szokásos, de amin megdöbbentem, hogy a WC-ért külön kellett fizetni 20 Ft-ot. Ilyen nagy zsidóságot rég láttam, szánalmasnak tartom, amikor az emberek ilyen szarrágóak. Nem elég, hogy megvettem a jegyet 1050 Ft-ért, még fizessek külön 20 Ft-ot WC-ért? Volt persze ruhatár is 80 Ft-ért, de azt nem használtuk. Utálom az ilyen filléreskedést. Inkább legyen 50 Ft-tal drágább a jegy és akkor nem kéne ezt az egész gusztustalan dolgot művelni. A pótszékes rendszeren is néztem kicsit, ilyet máshol még nem láttam… Persze, tudom, hogy ha nincsenek pótszékek, akkor nem tudjuk megnézni a filmet, na de ez is azt tükrözi, hogy az utolsó filléreket is próbálják kisajtolni az emberekből, amit csak lehet. Nem elég a bevétel, ami bejön a normál jegyekből, pakoljuk teli székekkel az egész termet, hogy még több jegyet eladhassunk… Ráadásul a pótszékek nem voltak túl kényelmesek, a jegy meg persze nem volt olcsóbb… Jellemző…
No mindegy, a rossz időt meg a szarrágó mozit kárpótolta számomra, hogy a film eszméletlenül jó volt! Egyrész mondanivalója is volt számomra, Jorge történetén keresztül, másrészt rengeteget röhögtem Israelen. Rég láttam hasonlóan kellemes filmet, szóval nagyon megérte elmenni. A vidámparkba meg csak eljutunk majd valamikor végre…